Dzsubák István emlékére

Újabb kollégánktól búcsúzik iskolánk. Olyan munkatársunkra emlékezünk, aki
kerek harminc esztendőt töltött el közösségünkben, aki tanulók ezreit oktatta, nevelte és sokakat indított el valamelyik műszaki pályán.

A tevékenységét figyelve a tanulókkal kialakított partneri kapcsolata volt először szembetűnő. Közvetlensége, humora, a jó értelemben vett nagyvonalúsága legendába illő volt, mely nem mindig illeszkedett az aktuális nevelési gyakorlat sorába. Tanulói pont ezért szerették, mert Dzsubák István óráin az unalom, a félelem ismeretlen fogalom volt. Nem a szigorúsága, hanem a magas szintű tárgyi tudása, félelmetes gyakorlati érzéke vívta ki számára a tekintélyt. Számára hobbi volt a fizikafeladatok megoldása, nem várt külső segítségre, az általa gondozott tantárgyak oktatásához a két kezével teremtette meg a tárgyi alapokat. Így jött létre az általa tervezett és a tanítványaival közösen kivitelezett technikai előadó, de részt vett a számítástechnika tantárgy feltételrendszerének megteremtésében is.

Legendás segítőkészsége a tehetséges tanulókkal történő foglalkozás során teljesedett ki igazán. Maga köré gyűjtötte a legkiválóbbakat, és a tananyagon túli ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagította őket. Dzsubák Isvánnál az elmélet és gyakorlat mindig kéz a kézben járt.

Tőle mindig lehetett valamit tanulni és ez igaz volt a munkatársaival kialakított viszonyában is. Az életet ő mindig egy nagy tankönyvnek tekintette, melyet felütve mindig lehet valamivel gazdagodni. A tarsolyában mindig volt valamilyen érdekes történet, mely egyszerre volt humoros, de tanulságos is. Imádott nevetni, de még jobban másokat megnevettetni vagy valamivel meglepni. Mindig adni szeretett volna, ha mást nem jó kedvet, örömet. Ez a hozzáállás jellemezte egész pályafutását.

Szerencsésnek gondolom magamat, hogy én is élvezhettem a társaságát. Kezdő tanár koromban sok segítséget kaptam tőle, volt úgy, hogy estébe nyúlóan dolgoztunk egy-egy műszaki probléma megoldásán. Kevesen tudják róla, hogy kiválóan futballozott. Egyik legkedvesebb emlékem róla az, amikor egy csapatban játszva megnyertük a tanárok számára kiírt megyei labdarúgótornát.

Kedves Pista!

Kollégáid, tanítványaid, a Bessenyei György Gimnázium közössége fájó szívvel búcsúzik tőled. Érezhetted, míg éltél, de ezentúl is, míg élünk, veled marad tiszteletünk, megbecsülésünk és legfőképpen a szeretetünk.

Nyugodj békében!

Bíró Gábor
igazgató