Tehetséggondozás a Besiben

A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium a tehetséges diákok elkötelezett támogatója. Valljuk, hogy mindenki tehetséges valamiben, és ezt iskolánk szakemberi igyekeznek mindenkiben fellelni.

Nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi színteret is nyertünk annak kutatására, hogyan valósul meg a tehetséggondozás Európa országaiban. Az újabb Comenius iskolai együttműködések-projektünkben – amit a Tempus Közalapítvány támogat-, vizsgálataink kiterjednek mind a humán és mind a reál területekre. Intézményünk a természettudomány oldaláról összegzi majd a vizsgálatokat. A választott téma a következő: a mohák, mint bioindikátorok mutatják majd meg, mennyire szennyezett Kisvárda és környékünk levegője. A program munkanyelve az angol, ami szintén egy olyan kompetencia, amely állandó fejlesztést igényel. Egy-egy nemzetközi találkozó kiváló lehetőséget biztosít, hogy diákjaink valós környezetben használják az iskolapadokban elsajátított nyelvtudásukat.

Kompetencia – Kreativitás – Motiváció (a projekt címe) együttese alkotja azt az utat, ami a tehetség kibontakoztatásához és fejlesztéséhez vezethet. Ez az út most átvezet 9 országon. Októberben az első tanácskozáson csak tanárok vettek részt az ausztriai Wels-ben, ahol a konferencián az ottani tehtséggondozásról hallgattunk előadást. Majd Törökországban nyílt mód tehetséges növendékeink (Füzi Luca Sára és Virga Ákos) bemutatkozására és országismereti tudásuk gyarapítására. 

Még sok út vár ránk, melyek során újabb módszereket sajátíthatunk el, és sok-sok élménnyel leszünk gazdagabbak. 

                                                                              Juhász Miklósné

                                                                            munkaközösség- vezető

„török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja…”  

–  Comenius Programmal Törökországban

2013. november 4-8. között rendezték meg a nemzetközi Comenius program soron következő projektjét Antalya-ban. A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégiumot Tóth Szilvia, biológia-kémia szakos tanár, Füzi Luca Sára 12.a és Virga Ákos 10.d osztályos tanulók képviselték.

A 2013- 2015 között megvalósuló, 9 európai országot érintő Lifelong Learning Programme – Comenius Projektjének törökországi állomásán a résztvevők Curiosity, Creativity and Competence  témában mérhették össze tudásukat és felkészültségüket. Az előzetes feladat alapján egy-egy, a diákok által választott múzeumi tárgyat kellett egyes szám első személyben bemutatni a prezentáció alakalmával, természetesen angol nyelven. Luca a karosi múzeum tarsolylemezéről, míg Ákos a 100 pengősről beszélt.

A workshop alkalmával egy ismert híres személlyel kellett interjút készíteni a csapatoknak, amit aztán elő is adtak a tanulók. Ezt a feladatot a helyszínen kapták a diákok és csapatmunkában kellett 1 óra alatt elkészíteniük. A hét témájához híven eredeti, ötletes, kreatív interjúk születtek, és az előadások is lenyűgözőek voltak.

A címben idézett gyerekmondókát megcáfolta a török iskola tanárainak, tanulóinak és családjainak vendégszeretete és gondoskodása. A szakmai programok mellett szabadidős tevékenységeken is részt vettek. Kirándultak Pergébe, Aspendosba és Sidébe. Jártak 2000 éves város főutcáján, énekeltek amfiteátrumban és a bátrak belemerészkedhettek a Földközi- tengerbe is.

Élményekben és tapasztalatokban gazdag hét után érkeztek haza és izgatottan várják 2014 novemberét, amikor a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium lesz a projekt házigazdája a projektnek. Az új barátságokat és ismeretségeket addig is lehet tartani a Facebook segítségével. 

Sabretache

The place I’m now is light and warm. I have my friends beside me, and I can see the yard through the glass wall. I should be happy but I’m not really. I feel like I’m in prison as I see the same sight all day every day. I miss my old life.

I was put together a long-long time ago. My materials are leather and metal (with some gold and silver). At that time smiths liked to show off, that’s why I have such a detailed pattern. Leaves and seeds which (if you observe upside-down) looks like a skull. There is a reason why I look so fancy, and that’s because of my owners. They were powerful ladies, the wives of the leaders, who passed me on to another lady who could take after them (usually their daughter or daughter-in-laws). They kept little objects inside me (needle holder and flint) and they brought me everywhere they went. I was fastened to their belts so I had a nice sight to the scenery when they were riding the horses. I saw so many places from mountains to lowlands, from rivers to oceans. We were free with my friends (belt, earrings, sword, and hair disks) who had the same symbols as me. We had nice moments, and bad ones, but all in all, we were happy. Even when our people settled down and we knew there will be no more adventure. As time passed by, our people started to neglect us, so we were buried next to the last lady who wore us. We spent long years together in the dark, we felt dead but it was nice (dark, quiet, alone with thoughts) until one day a machine broke the grave and we saw daylight again.

That’s my story getting here, in this museum. Actually this life has some good moments too. The best is when the visitors stop in front of me and stare with big eyes full of wonder. And there are those events when children come and make copies of me, or buy one which is already done. I like that; it feels like they care about me, about their history. But most of the times these children are loud, wouldn’t pay attention, tap the glass making it blurry and would only play on the modern touch screens.

At night I feel better. In the dark it feels like we are back in the grave, but it is better now. It’s roomy and I can see the stars through the walls. It’s only us, who lived together in this old village, and were buried for hundreds of years. From upstairs I hear the voices of the wax figures and remember the fights, the victories.

I wish for a way to be able to tell my pieces of advice to these people who live in this strange new world. I want them to remember their history, because that’s what made them survive all these years. If they don’t pay attention, then their children will do the same, and forget not only my old world, but the one they are living in now. They won’t remember the big events no matter bad or good. They will make the same mistakes over and over again. So please, don’t forget.

                                                                                                Füzi Luca Sára

Comenius Talent Day 2013

A 2013-as év utolsó tanítási napját egy egész napos programmal zártuk a tehetség jegyében.

A délelőtt folyamán a Comenius Programban résztvevő országokról (Finnország, Görögország, Ausztria, Törökország, Litvánia, Csehország, Lengyelország) tartottak kiselőadást diákjaink angol nyelven. Nemcsak prezentációval készültek, hanem kiállítható tárgyi eszközökkel is igyekeztek szemléletesebbé tenni a bemutatott országot. A feladatból 9. osztályos németesek is kivették a részüket, akik az ausztriai karácsonyi szokásokat elevenítették fel.

Ezután Kovács Dominika 12.e osztályos tanuló élménybeszámolóját hallgattuk meg, aki áprilisban az Indonéziában megrendezett Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján a környezettudományi szekcióban képviselte hazánkat, s öregbítette iskolánk hírnevét.

A természettudományokban tehetséges diákjaink közül Molnár Petra és Palcsik Balázs is szót kaptak, s beszámoltak eddigi kutatásaikról. A hallgatóság lenyűgözve figyelte előadásukat, s minket, pedagógusokat pedig büszkeséggel töltött el, hogy ilyen kiváló diákok „koptatják” iskolánk padjait.

Ezt követően a Comenius Program novemberi, törökországi projektjének résztvevői, Füzi Luca Sára és Virga Ákos mutatták be azt az angol nyelvű prezentációt, amivel az Antalya-i megmérettetésre készültek.

Az előadók sorát Dr. Koncz Gábor zárta, aki hétköznapi drogjaink közül az alkohol káros hatásáról beszélt.

A nap második felében az előadó - művészetben élenjáró diákjaink szereztek kellemes perceket az érdeklődő közönségnek. Karácsonyi hangulatot idézve voltak táncos és énekes produkciók. Kuriózumnak számított a karate csapat fellépése. Bemutatójukat Rétfalvi Tamás 11.d osztályos tanuló vezényelte le, aki számos országos és nemzetközi bajnokság díjazott versenyzője.

Az előadásokat zsűri értékelte, melynek elnöke Dr. Láczayné Pipoly Csilla tanárnő volt. A legjobbnak a 12.d osztály tánca bizonyult.

Az eredményhirdetést tombolasorsolással zártuk, és szaloncukorral, valamint pogácsával vendégeltünk meg minden résztvevőt.

Úgy gondolom, hogy egy sokszínű, tartalmas napot tudhattunk magunk mögött, melynek szervezője az angol nyelvi munkaközösség volt.

                                                                                                                 Kozmáné Béres Zsuzsanna

                                                                                                                     angoltanár

 Creativity. Curiosity. Competence.

Már évek óta töretlen népszerűségnek örvend a Bessenyei György Gimnázium és Kollégiumban tanuló diákok körében az Európai Unió által támogatott Comenius-program. Sok-sok diáknak és tanárnak volt már lehetősége, hogy határainkon túl, más európai országokban ismerkedjenek meg más nemzetek kultúráival.  Az angol nyelv, mint kötelező tantárgy tanulása ezeken a találkozókon valódi értelmet nyer diákjaink életében, hiszen az elsajátított tudás, a nyelv, mint új barátságok megkötéséhez, tapasztalatcseréhez, információszerzéshez alkalmas eszközként fogalmazódik újra ezeken a találkozókon.

A 2013/14-es tanév harmadik találkozóját Lengyelországban, Gilowicében rendezték március 17-21. között, 27 diák és 16 tanár érkezett nyolc országból. A tartalmas hét programjaiban még 26 vendéglátó család, és 3 lelkes gimnáziumi tanár vett aktívan részt. A találkozó hete gyorsan és színesen telt. A programban résztvevő diákok naplóbejegyzései tanúskodjanak erről:

Nagyon izgatottan telt az utazás Lengyelország felé. Alig vártuk már, hogy találkozzunk lengyel diáktársainkkal. Bár volt bennünk egy kis félelem is, vajon hogyan fognak viszonyulni hozzánk és milyen benyomást fogunk kelteni, amikor megérkezünk. Nagy örömmel vártak minket a családok, és rögtön láttam szíves fogadtatásukban, hogy egy nagyon jó és élményekben dús hét vár ránk. Mindenki hazament a saját családjával. Útközben megismerkedtünk velük és azt a következtetést vontam le, hogy a lengyel emberek nagyon közvetlenek és kedvesek. Már első este sem unatkoztunk, hiszen a lány, akihez én mentem elvitt egy pizzériába, ami valójában egy nagyon hangulatos szórakozóhely volt. Meglepődtem, hogy hétfő este a hely tele volt bulizó fiatalokkal. Rengeteg új barátot szereztem már első nap. Ebből az estéből tudtam, hogy egy felejthetetlen hetem lesz itt Lengyelországban. (Tóth Evelin, 10.c)

Szilágyi Bilbó - Egy hobbit – Tollából;

Kedd, Lengyelország. Az út fáradalmait kipihenve egy izgalmas nap elé nézett a csoportunk, hiszen várt ránk az első Lengyelországban töltött teljes napunk. A reggeli rutin hasonló volt mint itthon, suliba kellett mennünk, de ezúttal talán nem zuhantunk ettől annyira mély depresszióba. Az iskolában töltött első két órában bemutatták nekünk a program többi résztvevőjét és magát az iskola épületét. Rengeteg új arccal volt szerencsénk megismerkedni, mind kedves és vicces figura volt, kivétel nélkül. Később, egy prezentációt kellett tartanunk a saját környékünk gazdasági helyzetéről. Ezt minden egyes résztvevő ország csoportjainak meg kellett csinálni és úgy gondolom nagyon érdekes munkák születtek. Délután kirándulni mentünk egy közeli városba, Pszczynába, ahol megnéztünk egy múzeumot, majd egy kisebb állatkertbe vezetett az utunk. Ezek után elvittek minket egy kémiai laborba, ahol főként az ivóvíz tisztításáról beszéltek nekünk. Ezek után hazaindultunk a "családjainkhoz" és készültünk az esti közös bulizásra, ahol az összes diák ott volt, aki a programban részt vett. Fantasztikus este volt, még több barátság született, és a végén mindannyian énekeltünk, hiszen a karaoke sem maradhatott el.  (Szilágyi Krisztián, 12.b)

Lengyelországban töltött harmadik napunk volt számomra talán a legérdekesebb és a legizgalmasabb, habár a legfárasztóbb is. A délelőtt folyamán Auschwitzba látogattunk, ami számomra mai napig elmondhatatlan élmény. A legjobb szó talán a megrázó, de igazából nem tudom leírni azt az érzést, ami ott elfogott miközben végigsétáltunk ezen a végtelenül nyomasztó helyen. Mindenesetre szerintem fontos és meghatározó volt mindezt átélnem. A délután szerencsére kicsit derűsebbre sikerült Krakkóban. Habár az időjárás rendkívül rossz volt, hatalmas lelkesedéssel fogadtuk ezt a gyönyörű várost, és nem kellett csalódnunk. Szinte minden nevezetesebb pontját bejártuk, és bizton állíthatom, hogy az egyik leggyönyörűbb város, amit valaha láttam. (Nemes Ákos, 12.b)

Csütörtöki napunk az iskolában kezdődött. Gyülekező volt a tornateremben. A program játékos feladatokkal és tánccal indult. Délelőtt projektmunkákat készítettünk. Vegyes csoportokban ültünk, s így oldottuk meg a kapott matematikai és állásinterjúval kapcsolatos feladatokat. Az ebéd után két részre bomlottunk. Az egyik társaság lézer-paintball-ozni, a másik pedig bowlingozni ment. Este közösen egy nagy tábortűz mellett átbeszéltük a hét eseményeit, majd elbúcsúztunk egymástól. (Szanyi Vivien, 10.c)

Pénteken kora délután hagytuk magunk mögött Lengyelországot a még mindig havasan csillogó tetejű Tátrával és a fákban szunnyadozó zöld rügyekkel. A hazafelé vezető úton már hallgatagabbak voltunk, hiszen egy kicsit mindannyian otthagytunk magunkból valamit szíves vendéglátóinknál, ám cserébe rengeteg feledhetetlen tapasztalattal gazdagodtunk.

Tari Istvánné