Képzelt levél a nyelvújítónak

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Művészeti Akadémia valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében rendezték meg a közelmúltban az „Írj levelet Kazinczy Ferencnek!” című levélíró pályázatot középiskolások számára.

A rangos megmérettetésen, kiválóan szerepelt a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium képviseletében Szendrőy Vivien (10. a), aki nemes egyszerűséggel megnyerte a pályázatot.

– Számos pályázatra adtam már be munkákat, de erre vagyok a legbüszkébb, mert ez volt a legösszetettebb, és a legtöbb kreativitást igénylő munka – fogalmazott a nem mindennapi siker kulisszatitkairól a diák, hozzátéve: – A mind nyelvezetében, mind pedig megjelenésében archaikusra formált dolgozatban ugyanis nem csak a saját gondolataimat kellett megfogalmaznom, hanem minden tekintetben hasonlítania kellett egy 18. századi levélhez. Tartalmilag a híres nyelvújítónak címzett fiktív levél az idegen nyelv oktatásának fontosságáról szól. Ráadásul egy számomra (is) „idegen”, ma már csak kevesek által ismert férfiú, bizonyos Cserey Farkas bőrébe kellett belebújnom. Ő egyébként Kazinczy jó barátja volt, de nagyon keveset tudhatunk róla a mai korban, pedig annak idején jelentős szerepet játszott a falusi taníttatás megreformálásában – engedett betekintést pályamunkája apró részleteibe Vivien, akinek ez volt az első levélíró pályázata, hiszen korábban novellaíró versenyeken ért el országos helyezéseket. Elbeszéléseiben leginkább arra törekszik, hogy hitelesen és főleg a témához illő humorral mutassa be a mai diákélet rejtelmeit, emlékezetes pillanatait. Kedvelt témája még a kevéssé ismert, de valamilyen szempontból érdekes, legendaszerű események, históriák újbóli feldolgozása.

– Szeretem azokat a történeteket is amelyek elvont – vagy éppen számunkra első ránézésre lényegtelen – dolgokat helyeznek középpontba – mondja alkotói módszeréről az újdonsült pályázatnyertes, aki korábban eredményesen szerepelt például olyan nagy novellisták, mint Mikszáth Kálmán vagy éppen Tömörkény István nevével fémjelzett alkotói pályázatokon is. Vivien szabadidejében leginkább a tollat forgatja (vagyis a klaviatúrát pötyögteti), és továbbtanulását is humán területen képzeli: szabadbölcsészként szeretne tanulni. S hogy mit szeretne csinálni, ha „nagy” lesz? Kiskorában orvos akart lenni, de erről hamar letett, mert már ovisként is nagyon szeretett történeteket „írni”.

– Odaálltam anya mellé, és lediktáltam neki a meséimet. A lényeg azóta sem változott, csak már nem anya, hanem én magam írom le a történeteimet. Ezeket szeretem megmutatni a barátaimnak, mert fontos nekem, hogy ők is elolvassák. Nagyon fontos továbbá tanárnőm, Dr. Jakabné Magyar Klára véleménye. Ha ők elégedettek művemmel, már tulajdonképpen nem is számít, hogy milyen helyezést is érek el. Szeretnék egyszer újságíróként tevékenykedni, megosztani véleményemet másokkal – pillant a nem is oly távoli jövőbe a diáklány.