Cipőre emlékezünk

„azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,”

(Kosztolányi Dezső)

Itt is teltházzal emlékezünk

Az évfordulók ünnepek. Ünnepi alkalmakkor találkoztunk. Készültünk, ünnepeltünk egészen, kívül és belül – együtt. Találkoztunk iskolád, a Bessenyei György Gimnázium 85. és 100. évfordulóján és a Cipőfűző együttes megalakulásának 30. évfordulóján. Olyan odaadással, tisztelettel jöttél, ahogyan csak azok tudnak, akik nem hangosan, nem hivalkodva alkotnak, akik úgy távoznak valahonnan, hogy bármikor vissza is térhessenek. Sokszor visszatapsoltunk.

Szelíd vezér voltál 30 éve – így mondják az emlékezők –, merengő, a csapatod nevét fába vésték a rajongók, elhittük a dalaid minden szavát. Most sem félünk visszanézni, bár jóval későbbinek reméltük ezt a visszatekintést; azt hisszük, valamit majd megérthetünk, mi, a maradók.

Klubteremben tartott próbák, kisvárdai várkoncertek, dísztermi beszélgetések képeit nézegetve igyekszünk megragadni magunknak valamit: egy korszakot, amelybe bevésődött neved, egyéniséged, magunkénak érzett szövegeid. Mindezt szeretettel őrzi és megtartja több korosztály alma materedben.

Cipő, 30 éve érettségiztél. Ez az ünnepi találkozó elmarad. A taps nem.