Kiálltuk a gólyapróbák sorát...

A kedd estével kezdődött minden. A tizedikesek minden kilencedikesnek odaadták a vicces göncöket, és megmondták: mit mire kell felvenni. Már ekkor azon gondolkodtunk, miként fogunk majd kinézni. (csaknem 300 kép)

Szerdán aztán a GÓLYÁK felvették „alkalmi" ruháikat, s a tükör előtt nézegették magukat, majd jókat nevettek egymáson. Voltak persze szolidabb ruhák, de akadtak bőven merészek is. A fiúknál például gyakori viselet volt a passzos felső és a miniszoknya. A lányoknál pedig a minél cifrább, tarkább öltözékek „vitték el a pálmát", de voltak, akik nemes egyszerűséggel fürdőruhát, avagy éppen egy kukazsákot kaptak magukra. Érthető hát: a folyosón nemcsak a kívülállók nevettek rajtunk, hanem mi magunk is. A bennünket tanító tanárok is alig tudták magukba fojtani a derűt. Nem csoda, hogy több órán azon (is) törtük a fejünket: Vajon mi jövőre mibe öltöztetjük majd az elsősöket?

No, de most bennünket avattak gólyává. Mindenki izgult a nagy napon, nehogy éppen őt hívják ki „szerepelni". Az avatás az osztályok zászlós bevonulásával kezdődött, majd csoportonként elénekeltük saját indulónkat. Ezután öt-öt lány, illetve fiú egymás mögé állt, és a ruhájuk alatt végig vezettek egy kulcsot, ami egy fonalgombolyaghoz volt kötve. Ebben a feladatban a mi osztályunk jeleskedett. Ízelítő a további próbákból: olajos tojás minél messzebbre dobása, lufiborotválás. Az utolsó megmérettetésként egy madzagon függő nutellás kenyeret kellett megenni bekötött szemmel. Végül a gólyák fél lábon állva fogadalmat tettek, s a megkönnyebbülés pillanataiban néhányan örültek, hogy őket nem szólították fel egyetlen kihívásra sem.

A 9. A osztály - azaz mi - második helyezettek lettünk, s ennek szívből örültünk. Mint ahogy annak is, hogy visszatérve a kollégiumba végre megszabadulhattunk kínos ruháinktól.

Áncsák Mária, Nagy Regina, Vadon Vivien
9.A