Matek-est

D-s buli. Már hagyománynak számít, hogy ez a rendezvény minden évben megrendezésre kerül a 10-es matekos diákok szervezésében. Természetesen a többi D-s osztály is kiveszi a részét a forgatagból, nem csak mi teszünk a jó eredmény érdekében, hanem ők is. Nagy kihívás ez, de nem csak nekünk: hanem mindannyijuknak.

„Ha már egyszer van ilyen egy évben, akkor legyen emlékezetes" - gondolja ezt az ember, amikor nekiáll egy ilyen est megszervezésének. Rengeteg munka, fejtörés, megbeszélés, és egyeztetés előzi ezt meg, ám később mindenkit kárpótol az, hogy jól érezzük magunkat és egy viszonylag nagy társaság együtt szórakozik, így a beleölt munka és fáradtság nem veszti el az értelmét.

Az eddigi d-s buliktól eltérően a nagy tornateremben bonyolódott le az egész estés folyamat, a nagy és szabadabb tér miatt jobban eltudtunk helyezkedni, nem voltak tömörülések, mindenki kényelmesen ülte végig ezt a 3 órát.

A vetélkedő egy gyilkosság, majd utána egy helyszínelés eljátszásával kezdődött, ezzel alapot adva az egész történetnek és a folytatásnak. Több csapat versengett egymással, ugyanisa csapatok célja az volt, hogy ki kellett találni, vajon ki a gyilkos! Matematikai feladatok megoldásával kaphattak a csoportok pontokat, amiket beválthattak egyes szemtanúknál információkra és ebből egyre közelebb kerültek a célhoz, a leleplezéshez. Egyébként a mikrofonok mögött Balla Bettina és Szolnok Ádám állt J.

Miközben a csapatok nagyobb része agyalt, a másik ún."háttércsoportok" szituációs játékokat játszottak, melyekben teljesen hétköznapi helyzeteket kellett improvizálniuk, persze ezt sem olyan egyszerűen, mint amilyennek tűnik: bizonyos szavakat fel kellett használniuk, így roppant poénos dolgok jöttek ki, amik az egész társaságot nevetésre bírták. Ezekkel a szituációs játékokkal a csoportok plusz pontokhoz jutottak, melyek mindanyjuknak jól jött.

Felejthetetlen volt a legutolsó próba - mégpedig egy verseny -, amely a holtversenyben lévő csapatok között zajlott. Az agyament feladat lényege: a fiúk a hátukon a lányokkal szaladtak a tornaterem egyik végéből a másikba, és aki hamarabb megtette a távot, az nyert. Ám verseny közben történt egy kis gubanc, szó szerint a résztvevők között - egyik pár ugyanis megbotlott, és velük együtt még jó néhányanJ.

A helyezések kihírdetése után minden csapat megkapta a jutalmát; édesség, íróeszköz, torta. A buli tovább folytatódott egy kisebb szünet után, mégpedig egy karaoke partival. Villany le, mikrofonok a kézben, és felcsendültek olyan magyar slágerek, melyeket ciki nem ismerni. Mindenki együtt énekelte Fenyő Miklós örökzöld számait, Republikot, Bikinit, közben a terem hátsó üres részében néhányan vak sötétben fociztak egy hajótörött labdával, egyesek pedig - beleértve magamat is, - egy furikban toltuk egymást ide-oda, a folyosón és a tornateremben. Kívülállók ezt gyerekesnek titulálnák, de nekünk nagy szórakozás volt.

Sajnos kilenc körül a bulinak vége lett, pedig mindenki akkor jött bele igazán az éneklésbe - hamis hangok törtek elő a hangszórókból, egyesek a hangfalakat is túlkiabáláták mikrofon segítsége nélkül.

Miután mindenki elszállingózott a saját útjára és mi is rendet raktunk, elégedetten hagytuk el az iskolát. Bátran kimondhatjuk, hogy sikerült összehoznunk, amit olyan régóta szerveztünk. Pozitív kritikákat hallottunk a bulival kapcsolatban, ami végül is azt jelenti, hogy nem lett olyan rosszJ.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett ezen a vetélkedőn: a diákoknak, a volt negyedikes diákoknak, tanárainknak, és azoknak a kilencedikeseknek, akik az üdítőt finanszírozták. Sajnálatos módon nem volt teljes a létszám, néhányan betegség miatt nem tudtak eljönni.

Reméljük, ez a hagyomány továbbra is fennmarad és továbbra is fontos lesz a 10. es matekosoknak a „d-s buli", mint ahogy nekünk, és az előttünk lévő osztályoknak. Jó dolog egy ilyenen részt venni, de még jobb szervezni - ez saját tapasztalat.

Csurka Gergő
10.D