Határtalanul - Tanulmányi kirándulás középiskolásoknak (HAT-19-03-0044) pályázat segítségével a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium 10.e osztálya néhány 11.b-s tanulóval kiegészülve szeptember 9. – 13. között színes programokkal teli napokat tölthetett Horvátországban.
Az útvonal főként történelmi jellegű volt, ami felölelte a magyar történelem Szent László uralkodásától a kiegyezésig tartó időszakát. Mivel a csapat természettudományos irányultságú, ezért fontosnak tartottam, hogy Horvátország faunájával és flórájával, geológiai képződményeivel is megismerkedjenek. Számos ismerettel lettek gazdagabbak, amit a tanítási órákon is felhasználhatnak.
Eszék volt az első állomásunk. Ez a város a központja a horvátországi magyarságnak, és ellátogattunk a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba. Betekintést nyertünk az ott folyó oktató -, nevelő munkába. Körbevezettek minket az intézményben, ahol általános iskolások és középiskolások is tanultak. Volt olyan osztály, aminek csupán egy tanulója volt. Belecsöppentünk egy hangképző órába, és együtt énekeltünk magyar népdalokat a diákokkal. Csodálattal töltött el, hogy ezek az emberek mennyire őrzik magyarságukat, milyen büszkék erre. A falakon mindenhol a híres magyarok fotóit láthattuk, különösen nagy hatással volt ránk, a magyar Nobel- díjasok kis csarnoka.
Aztán a székesegyházat néztük meg, majd a Kopácsi- rét felé vettük utunkat. Rövid sétát tettünk a természetvédelmi területen, ahol a diákok a kihelyezett oktatótáblák segítségével ismerkedhettek a táj növény- és állatvilágával. Ezután Csúzába indultunk, ahol Ács Gedeon református lelkész sírjánál tettünk tiszteletünket, aki az 1848/49-es forradalom egyik résztvevője volt. Kissé lehangoló volt látni, hogy elhanyagolt volt a síremlék.
Pélmonostoron volt az első szállásunk, ahol másnap reggel megnéztük a Szent Mártonnak szentelt templomot, majd visszamentünk Eszékre, ahol a belvárosban sétálva az erődítményhez, és a Szent Mihály templomhoz látogattunk el. Ezután Valpóra mentünk, ahol megtekintettük a várat, majd a várkertben egy óriási platánfát ölelt körül a csapat. A park gyönyörűen ápolt és gondozott volt. Útunk következő állomása a bródi erődítmény volt, ami egyike Európa legjobb állapotban fennmaradt erődjeinek. A Száva partján sétálva láttuk a közúti hidat, ami összeköti Bosznia-Hercegovinával Bródot. Jasztrebarszkán folytattuk utunkat. A város legrégibb műemléke az Erdődy várkastély. Elődjét, Jasztrebarszka várát a török ellen 1483. és 1489. között építtette Geréb Mátyás horvát bán. 1519. és 1922. között az Erdődy család tulajdona volt. Lehangoló volt a vár látványa, elhanyagolt állapotban van. Egy filmforgatás közepébe csöppentünk, így nem engedtek közel minket. Utolsó helyszínünk a második napon Károlyváros volt, ahol még mindig látszottak a horvát-szerb háború nyomai. A házak falán lövedékek nyoma, lepusztult épületek. A belváros egyik látványossága az 1869-ban készült kút, amelynek tetején terrakotta figurák láthatóak. Azt a négy folyót jelképezik, amelyek a városban és környékén folydogálnak: a Kupa, a Mreznica, a Korana, a Dobra nőalakokban jelennek meg.
A harmadik napot a természetben tölthettük el, a Plitvicei Nemzeti Parkban. Horvátország legismertebb természeti értéke a zuhatagos festői tavakból álló „Vízi csoda”. A tóvilág alsó részén a nagy vízesés a legcsodálatosabb látvány. A kristálytiszta tavakban pisztrángok úszkáltak, közelről szemlélhettük meg a tórendszert kialakító geológiai folyamatokat. A szállásunk Károlyváros közelében volt, és mivel az útunk a városon át vezetett, megálltunk egy szabadtéri kiállítás mellett, ami a szerb-horvát háborút idézte. Láthattunk repülőgépeket és tankokat. Majd elmentünk Dobóc várához, amit a 13. században építették, a 14. században pedig Nagy Lajos király adományaként került a Czudar nemzetség birtokába. A XV. és XVI. században a kastélyt a Frangepán és Zrínyi nemesi családok hercegei uralták. Ma szállodaként üzemel.
A negyedik napot izgatottan várták a diákok, hisz a tenger felé vettük utunkat. Fiumébe érkeztünk, ami hajdan Magyarország tengeri kikötője volt. Tiszteletünket tettük a Baross Gábornak állított emléktáblánál, majd a kikötőben sétáltunk, felidézve a monarchia idején történt eseményeket, a hajógyártás megindulását.
Aztán érkeztünk Abbáziába, ami a Monarchia legdivatosabb, és egyik legnagyobb üdülőhelye volt. Sétát tettünk a horvát tengerpart talán legszebb, legromantikusabb sétányán. Ez a híres Lungomare, amely 12 km hosszan húzódik, gyakran mélyen a sziklafalba vájva egészen Lovrantól Abbáziáig (Opatija). A legpatinásabb monarchia korabeli épületek helyezkednek el a sétány mentén, a magyar uralkodó osztály hangulatos villáival. Felemelő érzés volt azokon a helyeken sétálni, ahol híres költőink is megfordultak, mint például Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Márai Sándor. Megálltunk egy pillanatra Abbázia tengerpartjának egyik jelképénél, a Lány sirállyal szobornál. Medvelja volt az utolsó állomásunk aznap, mely a mítosz szerint a görög varázslónőről, Médeiáról kapta a nevét, aki először fürdött meseszép strandján. Mi is ellátogattunk strandjára, ami sok gyereknek az első fürdőzése volt a tengerben.
Az utolsó napra két város megtekintése maradt. Először Zágrábba mentünk, ahol elsőként a Jellasics téren álltunk meg, melynek közepén Jellasics szobra áll. Az idegenvezető felidézte Zágráb magyar vonatkozású történelmét.
Majd a székesegyházba tértünk be, amit Szent László király kezdett el építtetni. Az óvárosban megnéztük a híres Szent Márk templomot, ami valószínűleg a 13. században épült. A 14. században jelentősen átépítették, az addigi román stílusú templomot gótikussá alakították. A templom jellegzetes tetőcserepei az 1800-as évekből Magyarországról származnak, Horvátország, Dalmácia, Szlavónia és Zágráb városának címerét ábrázolják. Tudomásunk szerint Zsolnay cserepekből áll. 12 órakor ágyúdörgéssel jelezték az időt, majd megszólalt a templom harangja.
Az ötnapos kirándulás utolsó állomása Varasd volt. Megnéztük a várat, amit nagyon szépen rendben tartanak mind kívül és belül. Magyar nyelvű tájékoztató várt minket az előtérben, ennek segítségével jártuk végig. Első írásos említése 1181-es, III. Béla király egyik oklevelében szerepel. Az itt található földvár a tatárjárás alatt megsemmisült, de IV. Béla újjáépítette. Kővár 1440. óta áll itt, a török időkben jócskán meg is erősítették falait, ekkor az ország egyik legfontosabb erődítményének számított. Leghosszabb ideig az Erdődyeké volt: 1607-től egészen 1925-ig képezte a család birtokát. Magával ragadó a város nyugodt, történelmi hangulata.
Összegezve azt mondhatom, hogy tartalmas utunk volt. Sok új ismeret birtokába jutottak a diákok. Jó látni, hogy elindult a magyar vonatkozású helyek felújítása, viszont jó néhány még mindig elhanyagolt állapotban van. Nagyon segítőkész, barátságos emberekkel találkoztunk, és nem érezhettük idegennek magunkat.
Az utazáson készült képeket ITT [1] megtekinthetik!
Kozmáné Béres Zsuzsanna
Links
[1] https://drive.google.com/drive/folders/1pr8iQplRILWdjyP6G5xklUDvFU9ZsuUx?usp=sharing