1946-2019

Reményik Sándor:
Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak, 
Színeimet vissza a szivárványnak. 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, 
Mosolygásom az őszi verőfénynek. 

Sok sötét titkom rábízom a szélre, 
Semmit se várva és semmit se kérve. 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: 
Kétségeim az örvényekbe szórom. 

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.