A Gólyahét gólyaszemmel

Szeptember elsejétől lázban égett az egész 9. évfolyam a gólyahét miatt: ki izgalommal, ki félelemmel várta, mit hoz ez az eseménysorozat.

Miután sikerült megtanulnunk eligazodni a Besi falai között, jöhetett a következő „kaland”: részt vehettünk az első kilencedikes kiránduláson. Ez a hagyomány azért is nagyszerű, mert már az első hetekben együtt lehetünk kötetlenebb módon az osztálytársainkkal és az osztályfőnökünkkel. Így utólag visszagondolva éljük át igazán, hogy részt vettünk életünk első koszorúzási ünnepségén a gyönyörű Besi parkban (tudjuk, hogy az utolsó állomás is ez lesz majd a ballagás alkalmából).

A hagyományőrző túra fő állomásai Tiszabercel, Nyíregyháza és Bakonszeg: Tiszabercelen Bessenyei György muskátlis szülőháza előtt hallgathattunk a testőríró életrajzáról egy rövid ismertetést és egy csodálatos népdalt, majd bepillanthattunk a korabeli szülőházba. Megtapasztalhattuk, hogy nagy gondot fordítanak iskolánk névadója emlékének ápolására. Tiszteletünket tettük a nyíregyházi Északi Temetőben Bessenyei felújított síremléke előtt, majd hosszú utazás után a „bihari remete” életének utolsó állomására, Bakonszegre érkeztünk. Itt készültek el az első osztályképek, ez a helyszín már csak ezért is emlékezetes marad. Az út nagyon jó hangulatban telt, együtt énekeltek az osztályok, úgy érezhettük, hogy máris összekovácsolódott a csapat – a legtöbben itt dolgozták tökéletesre a gólyaavatón előadandó csatadalt.

A „gólyanapok” folytatásaként várakozáson felüli módon a figyelem középpontjába kerültünk mi, „kisgólyák”. Amint beléptünk reggelente az iskolába, a nagyobbak megrohamoztak bennünket és összefirkáltak. A felsőbb évesek mesés sminkeket készítettek arra a gólyára, akit „elkaptak” a nap folyamán, ebből jutott a nyakunkra, a fülünkre és a végtagjainkra egyaránt. Vicces volt látni, ahogy a majdnem felnőttek önfeledten, gyermeki örömmel pingálnak. Az íves zöld temperás szemöldök lehet egyszer még divat lesz J

Minden osztálynak az előre kijelölt „szettbe” kellett öltöznie, és azt két napig viseltük: a kidekorált fehér pólók nagyon sokat elárultak az egyéniségünkről, ebből látszik, hogy a nagyobbak készültek arra, milyen pólóval kedveskedjenek nekünk. Az igazi megmérettetés a gólyaavató volt, ahol elmondtuk az eskünket, és rengeteg nevetéssel elvégeztük a ránk kirótt feladatokat. Csapatépítő hétnek is nevezhetnénk ezt a besis gólyahetet, így most már igazi „besisként” léphetünk be reggelenként az iskolába, hiszen „megdolgoztunk érte”. 

Deák Anna, Szabó Viktória, Vantyuch Fruzsina 9.c

A fotók a diákönkormányzat gyűjteményéből származnak.